Néma tanú
2016. június 18. írta: furbe

Néma tanú

Csend van. Annyira jó nyugi van. Egész éjjel ezt éltem meg, s annyira szeretem.

Valaki zörög a zárral

old-door.jpgKatika az, mindig ő az első. Azt nem értem, hogy tudja ilyen hangosan bevágni azt az ajtót túl a nyolcvanon. Most is sikerült. Zeng az egész épület tőle. Eddig csak az a legyet lehetett hallani, aki tegnap itt ragadt.

Katika jön erre fele, s úgy hallom, ma nagyon jó kedve van. Nagyon fürge, olyan fiatalos, mintha csak ötven lenne.

Furi. Nyitva maradt az oldalsó ajtó, s ő ezen nem is lepődik meg. Lehet, hogy este még beszélt Marikával, aki tegnap este volt a segítő.

Igen, hallom, miután levette a kabátját, vette a kancsót, és körbe jár. Nem árt, tegnap este elég sokan voltak.

Kár, hogy semmi extra nem történt. Ugyan az a monoton, lelketlen felolvasás volt az egész, ami mostanában eltávolítja innen az embereket. Még körlevél is volt, hogy Péter semmit nem tett hozzá magából.

Pedig amíg a Julcsival együtt volt, élt, és rengeteget tudott adni magából. Élet volt itt, amiből nagyon sokan töltekeztek. Tele volt itt minden, még a csillárról is emberek lógtak. Most meg csak én lógok itt egyedül.

De az már a múlt. Kiderült Péter és Julcsi szerelme, s azóta mind a ketten egyedül élnek. S az emberek nem értik, miért van itt egyre kevesebb fiatal azóta. Igaz, a faluból is sokan elköltöztek, mert a gyár bezárt, s nincs miből megélni az embereknek.

Valaki jön megint

Géza az. Na ő az, aki Julcsi szerelmét elárulta. S közben meg minden félét sutyorognak róla a háta mögött. Még itt is, pedig ide elméletileg elcsendesedni jönnek az embereknek.

Felesleges volt a kufárokat anno kikergetnem, itt ugyan olyan zsibvásár van, mint ott, Jeruzsálemben. Nem igazán értették meg azt, amiről akkor tanítottam.

Julcsi is jön

templombelso.jpgSokan megvetik azért, mert volt annyira bátor, hogy egy papot mert szeretni. Igazán szép párt alkottak. Péter értette a világot, Julcsi pedig bölcsen megmutatta Péternek mindazt, amit egyébként nem láthatott meg Péter. Julcsi megint leült oldalra, ahova szokott, s Géza is észrevette.

Kár, hogy nem bölcs dolog itt megszólalnom. Azzal a maradék béke is elköltözne Julcsi szívéből. Ha itt megszólalok, ennek a képmutató Gézának, a világ minden szegletéből ide akarnak majd seregleni. Mert nem hallanak meg engem a saját szívükben.

Szeretem Julcsit, igazán azt képviseli, amit én anno meséltem. Akart és tudott szeretni, tiszta szívéből. Nehéz keresztet visz ő is. Annyira bátor és elkötelezett, hogy képes ennek a terhét is felvállalni. Sokan megvetik és kiközösítik.

De ahol ő ül a templomban, ott csend van. Még akkor is, ha egyébként az egész ház zeng az ájtatos énekektől.

Valami nem stimmel.

Géza ma olyan fura. Nem tudom. Talán valamit csak megértett végre, amit évek óta, amióta Julcsit elárulta, meg akarok vele értetni, rengeteg szituáció által.

Az ember egy talány, Atyám jól megalkotta. Hiába tudok mindent, mégis újabb és újabb meglepetés ér. Ugyan olyan csavaros a gondolkodása, mint neki. Mindig kitalál valami olyan fordulatot, amit még én sem látok előre.

Katika kitártja az ajtót. Ezek szerint jönnek a többiek is. És tényleg. jönnek sorra, s Géza úgy látom elkezdte végre tisztelni az embereket. Na azért látom azt, miket gondol róluk, de kezdetnek nem rossz.

Tán megérti végre, hogy nem az IGAZSÁG a fontos önmagában, hanem az ÚT, amin keresztül végre élhetővé válik az ÉLET.

A bejegyzés trackback címe:

https://nyugatikavezo.blog.hu/api/trackback/id/tr248795798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása